Története
A Klauzál téri Vásárcsarnok számokbanErzsébetváros
Piac
A Klauzál téri piac története
Egy épület, ami túlélt háborúkat, rendszerváltásokat és tüzeket. A budapesti vásárcsarnok-hálózat harmadik legnagyobb, mégis talán leghányatottabb sorsú, gyönyörű vasszerkezetes ékszerdoboza.
A tizenkilencedik század végén Budapest világvárossá fejlődött. A rohamosan növekvő népesség élelmiszer-ellátása, valamint a nyitott, higiéniailag gyakran kifogásolható utcai piacok felszámolása érdekében a főváros vezetése egy nagyszabású vásárcsarnok-hálózat kiépítéséről döntött. Ennek a grandiózus tervnek a részeként, a Központi Vásárcsarnok és a Rákóczi téri csarnok után, harmadikként épült meg a Klauzál (akkori nevén István) téri piac.
1897. Március 1.
Az ünnepélyes megnyitó
A csarnokot Kommer József tervei alapján építették, és 1897-ben adták át a nagyközönségnek. Az épület a kor legmodernebb építészeti megoldásait vonultatta fel: karcsú, mégis teherbíró öntöttvas pillérek, hatalmas üvegfelületek, amelyek természetes fénnyel árasztották el a belső teret, és elegáns, bazilikális elrendezés jellemezte.
A közel 3000 négyzetméteres alapterületen eredetileg több mint 300 árusítóhelyet alakítottak ki. A helyiek azonnal megszerették: ide járt a VII. kerület burzsoáziája és munkásosztálya is friss húsért, ropogós pékáruért és zamatos zöldségekért.
A csarnok különlegessége volt, hogy a többi budapesti piachoz képest sokkal inkább "kerületi" maradt. Míg a Vámház körútra a város minden pontjáról jártak, a Klauzál tér a helyiek, az erzsébetvárosiak igazi közösségi központjává, találkozási pontjává vált.
„A tágas, levegős csarnok vasszerkezete szinte lebegni látszik a hatalmas üvegtetők alatt. Az árusok standjairól felszálló friss kenyér és füstölt húsok illata messziről hívogatja a Terézváros és Erzsébetváros polgárait.”
— Pesti Hírlap, 1897. tavaszaA legsötétebb órák: A gettó határán
A második világháború borzalmai a Klauzál téri piacot is elérték, és történelmének legszomorúbb fejezetét hozták el. Amikor 1944. november végén kijelölték a budapesti nagy gettó határait, a Klauzál tér a lezárt terület kellős közepére, a piac épülete pedig közvetlenül a gettó határára, egyfajta ellátó központtá vált.
Ezekben a fagyos hónapokban a csarnok elvesztette eredeti funkcióját. Az éhező, összezárt tömeg számára a tér nem a friss árut, hanem a túlélést, majd tragikus módon a végső nyughelyet jelentette. Az ostrom idején, mivel a halottakat nem tudták a temetőkbe szállítani, a Klauzál téren, közvetlenül a piac szomszédságában alakítottak ki tömegsírokat.
Bár a vásárcsarnok épülete csodával határos módon jelentős sérülések nélkül átvészelte Budapest ostromát, a falai között és körülötte lezajlott tragédiák emléke örökre beleégett a hely szellemébe.
Újjáépülés és a szocialista realizmus
A háború után a piac lassan visszanyerte eredeti funkcióját. A helyreállítások után ismét megteltek a standok, bár a kínálat a szocialista hiánygazdaság évtizedeiben gyakran szegényes volt. A Klauzál tér azonban továbbra is a kerület ütőere maradt.
A 70-es és 80-as években kisebb átalakításokat végeztek az épületen, amelyek gyakran nem vették figyelembe az eredeti műemléki értékeket. Az elegáns öntöttvas szerkezeteket lefestették, a tereket rosszul szellőző bódékkal zsúfolták tele. A csarnok kezdte elveszíteni korábbi fényét, a karbantartás hiánya miatt pedig az állapota fokozatosan romlott.
„A Klauzál téri piac lassan olyanná vált, mint egy megfáradt öregúr. A vasvázak rozsdásodtak, a tető beázott, de a helyiek kitartottak mellette. A sarki hentesnél vagy a savanyúságosnál még mindig a legjobb pletykákat lehetett hallani.”
— Visszaemlékezés a 80-as évekbőlA nagy tűzvész
A csarnok történetének egyik legnagyobb fizikai pusztítása 1987-ben következett be. Egy éjszakai tűzvész során az épület jelentős része, különösen a tetőszerkezet súlyos károkat szenvedett. Bár a lángokat megfékezték, a piac hosszú időre bezárni kényszerült. A helyreállítás évekig elhúzódott, és a felújítás során alkalmazott szükségmegoldások tovább rontották az épület eredeti, századfordulós karakterét.
A rendszerváltás után a bevásárlóközpontok megjelenésével a piac forgalma visszaesett. Az ezredfordulóra az épület állapota kritikussá vált. A gépészet elavult, a higiéniai körülmények már nem feleltek meg a modern kor követelményeinek, és a műemlék épület megmaradása is veszélybe került.
A megújulás: Visszatérés a gyökerekhez
Több évtizednyi várakozás és tervezés után 2014-ben végre megkezdődött a Klauzál téri Vásárcsarnok teljes körű, műemléki rekonstrukciója. A cél nem csupán egy modern piac létrehozása volt, hanem az 1897-es eredeti, Kommer József-féle tervek szerinti elegancia és térélmény visszaállítása.
A felújítás során megtisztították és megerősítették a lenyűgöző vasszerkezeteket, új, hőszigetelt üvegtetőt kapott az épület, és teljesen megújult a belső tér. A tervezők figyeltek arra, hogy a 21. századi gépészet (hűtés, fűtés, szellőzés) láthatatlanul simuljon bele a történelmi térbe.
A jelen és a jövő
A 2015-ben átadott új Klauzál téri Vásárcsarnok ma ismét Erzsébetváros büszkesége. Nemcsak a hagyományos piaci funkciókat látja el prémium minőségű őstermelői standokkal és kézműves boltokkal, hanem modern gasztronómiai térként is funkcionál. Egy hely, ahol a múlt tisztelete tökéletes harmóniában él együtt a jelen lüktetésével.
