Közösség és fenntarthatóság
Víziónk
CÉLUNK egy olyan közösség megalkotása, aminek alapja a lakossági szféra erősítése és a fenntarthatóságának ápolása. A vásárcsarnokokban való vásárlás alapvető morális szinten kell működjön ahhoz, hogy megtartsuk az egyedi épített értékeket. Célunk, hogy ne csak üres és kihasználatlan piactereket találjunk a városban, hanem nyüzsgő és élő közeget.
Magyar Építőművészet | 2016 →
„A műemléki értékek megőrzése mellett a megújítás legfőbb értéke, hogy visszaköltözött bele az eredeti csarnok hangulat. De még nem is piac, nem is vásárcsarnok igazán, mert, hogy a szó valódi tartalommal, a tér pedig vevőkkel és eladókkal teljen meg, nos, ahhoz az önkormányzatnak át kéne strukturálnia a bérleti díjakat. A kevesebb többet hozhat. A helyszín tökéletes – Pali bácsi töltött káposztája pedig jobb, mint otthon.”
Fotó: Borsos Mátyás / Kunyhó Építésziroda
Skála Csarnok | 1988 →
A korabeli kiviteli terveket Klunzinger Pál készítette a mérnöki hivatal részéről. Az alapkoncepció tervezője ma már név szerint ismeretlen. A fő acél és öntöttvas szerkezeteket, árudákat a Schlick és Wagner féle cég gyártotta. A csarnok a Klauzál tér és az Akácfa utca között épült fel, a tér felől egy udvaron keresztül megközelíthetően, ahol lakások létesültek... A Klauzál téri csarnok különlegesség a többi budapesti csarnok között, mégpedig a shed tetős szerkezet szép kialakítása — annak kellemes fényviszonyaival — valamint a korai vas- és acélszerkezetekre jellemző archaikus formai megjelenése miatt.
Fotó: Kis Ádám / Lechner Tudásközpont
BUDAPEST100 | 2021 →
Emlékezetes Alfonzó-sztori:
Alfonzó ugyanis fiatalon, a Garay téri Piacon, apja üzletében dolgozott, nehéz fizikai munkát végzett, a legnehezebb csomagokat neki kellett emelgetnie. Alfonzó szerette ezt a világot, mindig elérzékenyülten beszélt a Garay térről és környékéről. Kellér Dezső egyszer meg is jegyezte a lírai emlékezéseit hallgatva: — Józsi, Arany János sem tudott ilyen áhítattal beszélni Szalontárói, mint te a Garay téri Piacról.
Alfonzó ugyanis fiatalon, a Garay téri Piacon, apja üzletében dolgozott, nehéz fizikai munkát végzett, a legnehezebb csomagokat neki kellett emelgetnie. Alfonzó szerette ezt a világot, mindig elérzékenyülten beszélt a Garay térről és környékéről. Kellér Dezső egyszer meg is jegyezte a lírai emlékezéseit hallgatva: — Józsi, Arany János sem tudott ilyen áhítattal beszélni Szalontárói, mint te a Garay téri Piacról.
„…a piacon át törsz utat magadnak, s ha sikerül átnyomulnod a használt ruhát-cipőt, kosarakat s egyebeket árusítók sűrűjén, megcsapja orrodat a hordóskáposzta és a forró lángos illata. — Virágot vegyen aranyoskám! — nyúl feléd egy barna kéz, de te zöldpaprikát akarsz és beállsz egy hosszú sorba...”
Fotó: Aa. Vv. / Fortepan
NYITVA | 2021 →
Emlékezetes Alfonzó-sztori:
Alfonzó ugyanis fiatalon, a Garay téri Piacon, apja üzletében dolgozott, nehéz fizikai munkát végzett, a legnehezebb csomagokat neki kellett emelgetnie. Alfonzó szerette ezt a világot, mindig elérzékenyülten beszélt a Garay térről és környékéről. Kellér Dezső egyszer meg is jegyezte a lírai emlékezéseit hallgatva: — Józsi, Arany János sem tudott ilyen áhítattal beszélni Szalontárói, mint te a Garay téri Piacról.
Alfonzó ugyanis fiatalon, a Garay téri Piacon, apja üzletében dolgozott, nehéz fizikai munkát végzett, a legnehezebb csomagokat neki kellett emelgetnie. Alfonzó szerette ezt a világot, mindig elérzékenyülten beszélt a Garay térről és környékéről. Kellér Dezső egyszer meg is jegyezte a lírai emlékezéseit hallgatva: — Józsi, Arany János sem tudott ilyen áhítattal beszélni Szalontárói, mint te a Garay téri Piacról.
„…a piacon át törsz utat magadnak, s ha sikerül átnyomulnod a használt ruhát-cipőt, kosarakat s egyebeket árusítók sűrűjén, megcsapja orrodat a hordóskáposzta és a forró lángos illata...”
Fotó: Szujó Anna